Valamelyik nap a munkahelyemen a poklok poklát jártam meg. Biztosan mindenkinek ismerős az a szituáció, hogy ha elindul a lejtőn, akkor kicsúszik maga alól a lába, és már gurul, magatehetetlen és nem tud megállni, bármennyire is kapálózik és próbálkozik. Hát velem is valami hasonló történt képletesen értve. A főnök behívott, hogy egy projekttel kapcsolatban nem elégedett a javaslattételemmel, az ebédem nem jó címre vitte a futár, és még ráadásul a telefonom is bekrepált, mert valamiért az android teljesen megőrült. Innen már tényleg nem tudtam hogy tudnám visszahozni úgy a napot, hogy annak valami értelme is legyen. Úgy éreztem, hogy ki tudnék futni a világból, vagy csak elbujdokolni valamilyen nagyon messzi, kieső helyen, hogy senki se szóljon hozzám.
Nem igazán járatos nálunk az irodában benn a nagy trécselés, mert a főnök mindent figyel és mindenért szól. Le szoktunk menni a közeli parkba ebédidőben ha jó idő van, vagy a büfében iszunk egy-egy kávét és beírunk addig egy tárgyalást, hogy ne tűnjön fel a vezetőnknek. Nem túl jó a munkahelyi légkör, de megoldjuk, hogy azért tudjunk beszélgetni és valamilyen szinten barátságok is kötődtek. Mivel az egyik munkatársamnak egy nagy projektre volt éppen folyamatban, de a gyereket el kellett hoznia az iskolából, ezért benn lehetett vele, és csendben rajzolt. Amikor felnéztem hirtelen egy aranyos rajz volt előttem a következő felirattal: samsung telefon szervíz budapest – és egy aranyos kézírással megírt tökéletes gyerek számsor.
Mint kiderült számomra a kolléganő kislánya rajzolt nekem valamit, és mivel látták, hogy a telefonom egyáltalán nem működik megadták azt a helyet, ahová ők hordják a készülékeket és tökéletesen meg vannak elégedve a szolgáltatásokkal, az androidszerviz.hu elérhetőségét. Mondanom sem kell, hogy felbecsülhetetlen segítséget adtak ezzel, mert ez a kis csapat tényleg nagyon ügyes és hihetetlen gyorsasággal megjavították a telefonomat. Azóta is tökéletesen működik. És hát azóta még többet tárgyalunk a kolléganővel egy időben.